Van Németországnak egy édes, északi kis csücske, Schleswig-Holstein, ami nagyon kedves a szívemnek. Hát persze, hogy azért, mert ott is vannak dánok! Összegyűjtöttem, mi ebben a vidékben olyan különleges.
A németországi Schleswig-Holstein tartomány a mai dán határtól egészen Hamburgig nyúlik el. Ez az a vidék nemcsak a mai jütlandiak és dánok otthona volt a bronzkortól kezdve, hanem a frízeké és a szászoké is, sőt egy szláv nép, az abodritek is laktak itt. 811-től egészen a tizenkilencedik századig az Ejder folyó képezte a természetes határt a dán területek és hol a karolingok, a Német-Római Császárság, hol a német hercegség, Holstein között. Az ezernyolcszázas éveket aztán folytonos konfliktusok jellemezték a Dán Királyság és Poroszország között. A háborúskodásnak 1864 októberében a bécsi béke vetett véget, ekkor Dánia – nem túl boldogan – lemondott igényéről Schleswig, Holstein és Lauenburg hercegségeire. Ezzel jelentős dán népesség került kisebbségi helyzetbe. A helyzet csak 1920-ban változott meg, amikor népszavazással döntötték el a helyiek a máig érvényben lévő határokat.
A közel 100 éve kialakult határ nem jelentette azt, hogy a Németországban maradt dánok ne kerültek volna nehéz helyzetbe. Eleinte tudatosan és erőszakosan szerették volna őket asszimilálni, nem nézték jó szemmel, ha valaki dánul beszélt. A helyzet az 1955-ös Bonn-Koppenhága Nyilatkozattal változott meg. A megegyezés széleskörű kisebbségi jogokat biztosít a dánoknak (és a határ túloldalán rekedt körülbelül 15-20.000 németnek is). A kedvencem a dánság megfogalmazásának kritériuma: az dán, aki dánnak mondja magát, vagyis önbevallás alapján sorolhatja magát valaki a kisebbségbe, és sem iratokkal, sem mondjuk nyelvtudásával nem kell bizonyítania ezt.
2018-ban körülbelül 50 dán nyelvű óvoda, 46 általános iskola és 2 gimnázium (a Duborg-Skolen Flensburgban és az A.P.Møller Skole Schleswigben) működik, de van dán nyelvű újság (Flensborg Avis) és dán egyház is. Amikor a szakdolgozatomat írtam, végzős gimnazistákat kérdeztem meg, miért ragaszkodnak a dán nyelvű oktatáshoz. Az elvárható válaszokon túl (hagyománytisztelet, családi háttér) meglepő válaszokat is adtak: gyakran úgy érzik, a dán okatási intézmények szabadabbak és innovatívabbak, mint az átlagos német iskolák, ráadásul a két gimnáziumban szerzett érettségijükkel Dániában teljes jogú dánként tanulhatnak tovább.
De hogy mit érdemes megnézni ezen a kettős-kultúrájú vidéken? Ha délről érkezik az ember, érdemes pár órát eltölteni a tartomány egyik névadó városában, Schleswigben. A körülbelül 24.000-res városka Szent Péterről elnevezett templomában található úgynevezett Bordesholm-oltár, amely egy 16. századi fafaragott mestermunka Hans Brüggemans műhelyéből. (Képek forrása: wikipedia common)
Érdemes elidőzni egy délutánt a Glücksburg-kastélyban is, amely a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg család otthonálul szolgált. Ez a család adja a jelenlegi dán és norvég királyi család tagjait, de a korábbi görög, és a jelenlegi angol királyi családdal is rokoni kapcsolatban állnak (Fülöp herceg, II. Erzsébet férje Görögország és Dánia hercege is.) Fotó: wikipedia
Glücksburg városkája is a Flensburg fjord partján található, csakúgy, mint a német tengerészeti bázis és haditengerészeti iskola is (Marinschule Mürwik). A katonai jelenlét egészen furcsa helyzeteket eredményez olykor: amikor a határ túloldalán, a fjordparton laktam, volt hogy reggel egy partot fürkésző helikopter rotorjának a hangjára ébredtem, de láttunk éppen felbukkanó tengeralattjárót is.
A vidék központja persze Flensburg/Flensborg. Ez az a város, amit megneveznék, ha azt kellene megmondanom, hová szeretnék külföldön költözni. Nem csak a dán múltja miatt, hanem mert messze az egyik legélhetőbb város, ahol valaha jártam. Körülbelül 90.000 lakója van, és a róla elnevezett fjord végpontjában helyezkedik el. A hozzá legközelebbi város is csak majdnem 50 km-re fekszik, szóval a városi lét minden fontos elemét magán hordozza. A környékbeli dánok ide járnak fogászatra (mert sokkal olcsóbb), és bevásárolni is (nagyobb és más a választék, mint Dániában), különösen alkoholt, ami szintén olcsóbb, mint a határ túloldalán. (Tudom, a svédek meg Dániába járnak át ugyanezért.) Fotó: Andrew Burgess
A város őrzi a gyarmati idők nyomait: egykor vitorlás hajókat építettek itt, és még ma is működik a hajógyár, főleg kompokat állítanak elő. A gyarmati idők dicsőségét ma a rummúzeum őrzi. A 18. századi kereskedő családok az egykori dán nyugat-indiai szigetekkel (St. Croix, St. Thomas és St. John, a mai Karib térségben) kereskedtek, rumot és cukrot importáltak, finomítottak és adtak tovább. A városban körülbelül 200 rumház működött, amiből mára 2 maradt meg, a Johannsen és a Braasch nevet viselők. Ez utóbbiban érdekes és interaktív múzeum működik, ahol nekem is volt szerencsém kipróbálni „észak folyékony aranyát”. Kép forrása
A város két hagyományát ügyesen ötvözi a Rumregatta, idén már harmincnyolcadik alkalommal vitorláznak a múlt tiszteletére. És persze nem lehet befejezni úgy egy Schleswigről szóló bejegyzést, hogy nem ejt szót az ember Flensburg kézilabdacsapatáról. Sportőrülteknek kötelező elmenni egy meccsre!
Ha érdekelnek ehhez hasonló tartalmak, kövesd az Ezek a dánok Facebook-oldalát is!